Lakásfelújítás

Olvastam egy cikket a Telexen. Arról szólt, hogy a kormány által meghirdetett lakásfelújítási program kapcsán hogyan fog a "jónép" megbízható és felkészült szakembereket találni, hisz már jó részük nálunknál szerencsésebb történelmi, gazdasági fejlődésű országokban - ha úgy tetszik külföldön - fejtik ki áldásos tevékenységüket.

Érdemes tisztázni, hogy az itthon marad szakemberek között is vannak felkészültek és nagy részük feddhetetlen és tisztességes... csak éppen elég kevés. Saját tapasztalatból mondom, hogy

hét szakember dolgozott a vidéki házon, közülük csak kettőt hívtam vissza további munkákra minőségi problémák miatt! Szerintem ez elég beszédes nem?

A téma nem is az elégedetlenségem miatt lett feldobva, hanem tényleg érdekelt, hogy milyen sikerrel mozgatják meg a kínálati piacot és mit javasolnak, akik nagyobb rálátással rendelkeznek e téren.

Nem véleményezni szeretném a fennálló helyzetet, hanem az előző blogom megerősítésre törekszem, hogy a szakemberek kiválasztásánál legyél maximálisan körültekintő!

"A hazai építőiparra, elsősorban a főváros környéki vállalkozókra rohammunka vár. Tavasztól elindulhatnak azok a felújítási munkák, amelyek a kormányzati segítségek (kedvezményes hitel, vissza nem térítendő, utólagos támogatás) miatt is új lendületet nyerhetnek."

Az első, hogy megint rohammunkában kell megvalósítani bármilyen - évek, vagy akár évtizedek óta - húzódó felújítás munkát. Gondoljunk csak egy tetőcserére, egy komolyabb ablakcserére, vagy akár egy fűtés korszerűsítésre, amelyre egy család - jó esetben is - komoly idő alatt tesz félre.

Nekem lenne egy azonnali felvetésem. A kapkodva elvégzett munka általában egy szemét. Hitvány, kifogásolható minőségű és évekre visszavetheti a felújítási kedvet és családi büdzsét. A rosszul elvégzett munkánál az is jobb, ha a gyors és kitűnő munkát ígérő "szakember"-t meghívjuk egy kávéra, majd rövid úton kitessékeljük! Ilyen kategória jelenleg Magyarországon nem létezik.

A késve elkészült, de kifogástalan munkát bármikor bevédem, de a szar munkát soha!

"A magyar építőipari piacról ugyanis az elmúlt években tízezerszámra mentek el a jó építőipari szakemberek, szakszerelők, burkolók, fizikai munkások, de mérnökök is. A „mieink” főleg nagyobb építkezésekre és elsősorban osztrák, illetve német munkákra vállalkoztak szívesen. "

Érdekes felvetés, hogy a tartósan külföldre költözött szakemberekre is számíthatunk, mindazonáltal az országban is "üzemel" jópár, külföldi vendégmunkás (szakember), csakhogy ezek munkáját és elérhetőségét nem ismerjük, mert jórészt nem a lakossági projekteknél vannak jelen. A cikk ugyan fejtegeti az egyes nációk italozási és tisztálkodási kultúráját, de én ettől eltekintenék, lévén kétmillió alkoholista országaként nem tisztem pálcát törnöm a jelenség felett... nekünk is van bőven tennivalónk ezen a területen.

"...A hazai munkaerő pedig végképp kimerült. a félkontár tartalék kiszámíthatatlan, megbízhatatlan. Előfordult, hogy jöttek fel Szolnok környékéről az emberek, de a brigád vezetője a vonaton letelefonált egy kicsit jobb munkát, és a csapat nem jelent meg a megbeszélt helyen és időben.”

Hogy a szakmánál maradjunk, nem kellett túlzottan sokat túrni a netet, hogy a szemét munka jeleit megtaláljuk és itt nem csak a beépítő szakmunkásokról beszélek, hanem a gyártók által kispórolt, vagy gyengébb minőségű alapanyagokról is.

Talán nem ismeretlen érzés senkinek, aki már dolgozott külföldön, hogy mennyire érzi magát otthon az ember, mennyire érzi a vezetői megbecsülést, az előrelépés lehetőségét, egyáltalán a "szamárlétra" alját. A magyar ember egyik nagy hibája a honvágy (ezt bizonyíthatom) és ha látjuk a visszautat, akkor nem előre haladunk, hanem inkább visszalépünk, anélkül, hogy kockázatot és felelősséget vállalva új utakat ismerjünk meg, egészen más problémákkal.

A külhonba elvándorolt és ott megragadt szakemberek visszavándorlásának elősegítését nem véletlenül időzítették a járvány tetőzésére. Az elmúlt időszakban egyébként is keveset láthatták itthon maradt családjukat, nem volt lehetőségük a gyakori ingázásra. A hazai környezeten megteremtett piaci helyzet talán elősegíti annak a felismerését, hogy itthon is nagy eséllyel fog tudni kialakítani egy - szakmailag és emberileg - jól megbecsült egzisztenciát.

És itt van a cikk írójának nagy igaza. Ha a jelen szorult helyzetben - amikor százezerszám vannak külföldön szakembereink - csak néhány száz szakember hazaköltözne, akkor azoknak évekre lenne bebiztosítva a jövője.

A professzionális szaktudás később egy olyan tapasztalati-képzési alapot teremthet, amelyből a jövő szakmunkásai termelődhetnek.

Vajon hány szakács, pincér, szállodai dolgozó, vagy akár mérnök gondolta végig azt a lehetőséget, hogy építőipari segédmunkásként próbál megélhetést farigcsálni? Vajon hány tehetséges művész rója az utakat pizzafutárként (na jó, nem keres rosszul)? Nem tudok számokat mondani, de nagyon sokan vannak.

Ha vagyok olyan szerencsés és olvassa ezeket a sorokat ilyen sorsú honfitársam, akkor tapasztalatból mondhatom, hogy nagy szüksége van a magyar építőiparnak jó humorú, jó munkamorálú, intelligens, ámbátor (még) képzetlen munkaerőre. Bízom benne, hogy megtalálják a boldogulásukat és önmagukat!

Már a helyes képet megtalálni is idegesítő volt, de a kaján és önfeledt mosolyt letöröltem ennek a nyomorult ábrának a figurájáról. Sokkoló érzés azt gondolni, hogy az épp elsuhanó motoros futás egy állástalan képzett mérnök, egy olyan szakember, akinek a munkája kritikusan hiányzik egy ágazatból... ezen egyszerűen nincs mit vigyorogni.

Kérdés, hogy a visszaáramlási folyamat mennyire fog megindulni, de nem utópisztikus. Fábry Sándor idézete jut eszembe

"Óvakodjunk az utópisztikus dolgok megvalósításáról, de ne mondjunk le róla!

Talán pont emiatt vagyok bizakodó és arra biztatlak benneteket - felújítókat - hogy keressétek azokat a szakembereket, akik külhonból érkeztek vissza.

A folyamatok tekintetében csak ismétlésekbe bocsátkoznék.

1. Szerződj!

2. Magyaráztasd el és legyen írásos nyoma, hogy a felújítás során milyen feladatok kerülnek megvalósításra!

3. Szerződj konkrét feladatokra, szerződj a feladatok minőségi végrehajtására!

4. Szerződj időpontokra, határidőkre!

5. Minden pillanatban vizsgáld és kérd számon az elvégzett munkát (ne úgy, ahogyan én tettem, mert akkor évekig a kókler, rossz minőségű munka eredményét ki kell javítani, dupla költséggel, dupla idővel)

6. A higiéniát, a munkára képes józan, cselekvőképes állapotot követeld meg!

A fenti bejegyzés a telex cikke nyomán született, amelyt itt lehet elolvasni.

Egyetértésem jeleként sok gondolatát átvettem, de törekedtem saját nézőpontom szélesebb bemutatására.